Október 23-i megemlékezés

Nagykálló adott otthont az idén a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat ünnepi megemlékezésének, ahol az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei előtt tisztelegtek a jelenlévők. Horváth Tibor, Nagykálló polgármestere elmondta, az 1956-os októberi események után büszkén mondhatták, hogy ugyan elbukott a harc, de megalkuvás nélkül, mindenüket feláldozva küzdöttek a forradalmárok a szabadságért és egy élhetőbb életért.

– Egy őszinte és önös érdekektől mentes forradalom volt. Büszkék lehetünk a hősökre, akik mindannyian példaképek lehetnek – hangsúlyozta a polgármester.

A megemlékezésen jelen volt dr. Simon Miklós, a térség országgyűlési képviselője, aki köszöntőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy a két és félezer áldozat, a közel 400 kivégzett mártír előtt tisztelgünk.

– Ők mértéket adtak hazaszeretetből, küzdeni tudásból és ragaszkodásból. Ragaszkodtak az elveikhez, gyűlölték a diktatúrát, és felemelték Magyarországot. Tetteikkel mindnyájunknak évszázadokra példát mutattak. Ezért adjunk hálát Istennek, hogy 65 év után békében és szabadon élhetünk, s az ’56-os generáció utódaiként elmondhatjuk, hogy megőriztük Magyarországot – emelte ki az országgyűlési képviselő.

– Immár 10 éves hagyomány, hogy mindig a megye más és más településén tartjuk a nemzeti ünnepeinket. A szabadságharcból a következő évtizedek, évszázadok magyarjai is erőt meríthetnek a mindennapok nehézségeihez és küzdelmeihez – ezt már Seszták Oszkár, a megyei közgyűlés elnöke mondta a jelenlévőknek.

Ezután a Korányi Frigyes Görögkatolikus Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium tanulóinak Népek Krisztusa, Magyarország című előadása következett. A diákok műsorában a zenés-énekes betétek mellett felelevenedtek a recski fogolytábor lakóinak visszaemlékezései, s a szívhez szóló szavalatok hatották át a megemlékezést.

Az előadás után Gincsai Zoltán, a Korányi-iskola igazgatója oszotta meg gondolatait. Hangsúlyozta, ’56-ról beszélni ajándék és megtiszteltetés.

– Szüleimtől, nagyszüleimtől és a Kecskeméti Piarista Gimnáziumban tanáraimtól megtanultam, hogy az emberi élet sokkal több annál, mint amit elfogyasztunk, magunkra öltünk, használunk. Az életünk ezeken túlmutat. A forradalom mártírjai erre tanítják a jelenkor magyarjait, hiszen magyarnak lenni többet jelent annál, mint hogy egyik napról a másikra biztosítsuk az alapvető szükségleteinket. Ha annak idején is csupán erről szólt volna az élet, akkor nem biztos, hogy a forradalom az ismert formában tört volna ki, ha kitört volna egyáltalán…

– A forradalom és szabadságharc megmutatta, hogy minden nap keresnünk kell az igazságot. Az október-novemberi eseménysorozat több nevet is kapott az évtizedek alatt: kezdetben ellenforradalmi banditák és vadállatok mészárlásának titulálták, később ellenforradalomnak nevezték, de felbukkant a történelemben a népfelkelés, és a sajnálatos események kifejezés is. Tisztelegni és megemlékezni először csak 1990-ben lehetett, annak köszönhetően, hogy a mártírok utódai szüntelenül keresték az igazságot – emelte ki Gincsai Zoltán, zárásként hozzáfűzte: életünkben számtalan fontos, a jövőnket befolyásoló kérdésre kell választ adnunk.

Fotók: Csutkai Csaba

Forrás: szon.hu