Megyenap

– Fontos nap ez számunkra, hiszen történelmi emlékhely a mai naptól a szabolcsi földvár, és a román kori templom. A honfoglalás kori földvár a múlt üzenetét hordozza számunkra, a jövő reménységével, hiszen Szabolcs az elmúlt évtizedben nagyon sok változáson ment keresztül, ma pedig egy kiállító központtal is gazdagodik, amely még nagyobb élménnyé teszi a földvárat és az itteni történelmi helyet. A genius locit, a hely szellemét igyekszik megjeleníteni a kiállítás, és biztos vagyok benne, hogy számos turistát vonz majd az ország számos pontjáról – mondta el a nagy számban megjelent hallgatóságnak.

Dr. Vinnai Győző országgyűlési képviselő, aki szintén sokat tett azért, hogy elnyerje a történelmi érték címet a település, elmondta: bár Szabolcs kicsiny település, de lélekben nagyon erős. Majd egy kis történelmi visszatekintőt adott és elmondta, miért lehet történelmi emlékhely Szabolcs község. – Talán kevesen tudják, hogy a X. század közepén Szabolcs vezérrel itt telepedtek le a honfoglaló magyarok. Azért építették a földvárat, hogy megvédjék önmagukat és az értékeiket – akkor Szabolcs az ország központja volt. Majd 150 évvel később, 1092-ben, amikor Szent László király itt zsinatot tartott, az nemcsak egyházi és világi törvényeket jelentett, hanem az akkori új rend, a feudális rend megszilárdítását is – sorolta az országgyűlési képviselő. Úgy fogalmazott: Szabolcs a zsinattal, a földvárral és az Árpád-kori templommal teljes és méltó a történelmi érték elismerésre. Beszéde végén megköszönte mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy a pályázat sikeres legyen.

– A hely szellemét és ezeket a kincseket a településnek kell őrizni – erről beszélt Csegei László, Szabolcs polgármestere. Az elmúlt tíz esztendőben a lakosok száma stagnált, viszont az összetételében figyelemre méltó változás következett be, hiszen a húsz év alattiak száma 30 százalékkal nőtt, így a község átlagéletkora csökkent. – Öröm számomra, hogy fiatalodik a településünk – mondta. – Egyre több fiatal házaspár szeretne itt letelepedni, ami arra utal, hogy a település megtartó ereje megnőtt. Nagyon büszke vagyok azokra a fejlesztésekre, amelyek segítettek ennek a megtartó erőnek a megszilárdításában. Új óvodát és orvosi rendelőt építettünk, a temetői parkolót rendbe tettük, könyvtár, közösségi tér, új község háza áll a helyiek rendelkezésére, játszóteret építettünk és bővítettünk, kerékpárosbaráttá tettük a fő utcát, a csapadékvizet elvezettük felszín alatti rendszerekbe, kommunális eszközöket szereztünk be, parkolót építettünk, túra hajó kikötőnk is van a Tiszán, és a legújabb ékességünk a Tomori kúria. Településünk az utóbbi években 763 millió forint támogatást kapott, amiből 725 millió forintot felhasználtunk, a maradék 38 millióból pedig a belterületi járdákat és a csapadékvíz-elvezető rendszert fejlesztjük. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy a helyieknek jobb legyen itt élni, és várjuk a jövőbeni pályázatokat, amelyekből a turisztikai infrastruktúrát tudjuk fejleszteni. Egyetlen célunk van: megmaradni Szabolcs földjén – fejezte be Csegei László.

Dr. Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter azt mondta: a történelem megtanított minket arra, hogy egy nemzet számára nem az a legsúlyosabb pillanat, amikor hódítók támadják meg azért, hogy kiirtsák a nemzetet. – Láthattunk a történelem során számos példát arra, hogyan védték meg magukat ilyenkor a közösségek – fogalmazott a miniszter. – A nemzetek ezt általában túlélik, sőt, a legtöbb esetben megerősödve kerülnek ki ebből, és hódítóikat visszaverve új korszakot tudnak nyitni. Sokkal veszélyesebb a népirtás azon formája, amikor egy nemzettől a múltját veszik el, a történelmét, a kultúráját és a nyelvét. Talán nem olyan gyors és látványos, mint amikor népirtó akciók indulnak egy nemzet ellen. Talán egy kicsit tovább tart és észre sem lehet venni, ám napról napra fogy ekkor a nemzet életereje, elhalványulnak a hősök, eltűnnek a történetek az emlékezetből, elfelejtik azokat a helyeket, amelyek a nemzet történelmének jelentős színterei. Egy kicsit gondozatlanabbá válik minden, a szó szoros és átvitt értelemben is, és a végén a múltját, kultúráját és talán nyelvét is vesztett nemzet eltűnik a történelemben. Ezért fontosak a történelmi emlékhelyek, amelyek nem a múlt részei, és nem a múltról szólnak, hanem emlékeztetnek minket valamilyen vívmányra, értékre, vagy olyan eseményre, amelyek a jelen és a jövő szempontjából is fontosak, valójában tartóoszlopai egy nemzetnek. Emlékeztetnek minket, mert bár más időben történt, úgy tűnik számunkra, mintha mások lettek volna a szereplői, de valójában mi magunk vagyunk azok, akik a múltban is részt vettünk. Ugyanezek a jellemek, ugyanezek a karakterek, ugyanezek a személyek, nemzedékről nemzedékre egy közösség tagjaiként, és egy mindig megújuló közösség egymást követő hőseiként, szereplőiként vagy éppen árulóiként, mindannyian részese vagyunk annak a történelmi folyamatnak, amely ezeket a történelmi értékeket létrehozta, és amelyek fenntartják e történelmi emlékhelyeket. Ezért jelentős, hogy itt Szabolcs településen egy újabb emlékhelyet ünnepelhetünk, hiszen egy újabb oszloppal, újabb támasszal gyarapodott nemzetünk. Amikor a magyar történelemről beszélünk, valójában azt a kérdést tesszük fel, hogyan maradt fenn ez a nemzet több mint ezer éven keresztül itt, Európa közepén. Egy magányos, kultúrájában, nyelvében, hagyományaiban társtalan nemzet, amely történelmének jelentős részében nemcsak fennmaradni tudott, hanem a környező népek és nemzetek számára olyan keretet tudott nyújtani, ahol évszázadokon keresztül ők is megtalálták a saját számításukat. Ez a lecke, ez a tanulság az, ami miatt fontos, hogy Szabolcs is történelmi emlékhellyé vált. A magyar történelem tanulsága, hogy az állam, az intézmények, a hitünk, a kereszténység az, ami a magyar nemzetet megtartotta. Ami fenntartotta a magyar nyelvet, a hagyományokat, ami kiteljesítette azt az alkotó lelkületet és szellemet, amely lehetővé tette, hogy az ezeréves magyar államiság keretéül szolgáljon a különböző nemzetek és közösségek békés együttélésének. Lehetővé tette azt, hogy a népirtók, hódítók ellen védelmet tudjon nyújtani nemcsak maga, hanem egész Európa számára, és amely megteremtette a boldogulásnak azt a lehetőségét, amelyet nemcsak a magyarok, hanem más nemzetek is igénybe vehettek. A magyar állam és intézményrendszer Szent Istvánnak köszönhető, de Szent László intézményteremtő zsenije nélkül nem maradhatott volna fent. A vármegyék nemcsak keretet nyújtottak az együttélésre és a politikai életre, de egyben közösséggé is váltak. Ezáltal lehetővé tették, hogy akár a tatárjárás, török hódítás, a Habsburg uralom, vagy más elnyomó időszakok alatt is, de megőrizzük hagyományainkat és magyarságunkat. A vármegyék azt is lehetővé tették, hogy adott esetben területüktől megfosztva, egymással összekapaszkodva új közösséget alkotva tartsák meg a magyarságot. A kereszténység ezer szállal köt minket Európához, amely hagyományaira, felekezeteire támaszkodva megjeleníti a magyarság sajátos kultúráját, hagyományait az európai keresztény kultúrában, és lehetővé tette nemcsak a fennmaradásunkat, hanem a jövőnket is biztosítja. Itt a szabolcsi történelmi emlékhelyen az a lecke adatik számunkra, hogy a kereszténység, amely Európához köt minket, a magyarság lételemét jelenti. Bármilyen hódítóval, hódítási kísérlettel bátran, magabiztosan és önbizalommal nézhetünk szembe mindaddig, amíg államunkat és keresztény hitünket megtartjuk – fejezte be dr. Navracsics Tibor, és hozzátette: ez a tanulsága a történelmi emlékhelynek, ami a jelen és a jövő alapja.

Bár a helyiek régóta tudják, de most már hivatalosan is történelmi emlékhely Szabolcs. A díjátadó után a vendégek átvonultak a református emlékkertbe a történelmi sztélé avatására. A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke, Harrach Péter, a KDNP frakcióvezető-helyettese beszédében elmondta, mi kell ahhoz, hogy egy helyszín történelmi emlékhellyé váljon.

– Kellenek helyben olyan emberek, akik értik, mit jelent az emlékezet, és akik ezt képviselik is. Ők kezdeményezik az Emlékhely Bizottságnál ennek létrehozását. Ha pozitív döntés születik, törvénybe iktatják, majd a bizottság munkaszervezete, a Nemzeti Örökség Intézet segít abban, hogy helyben, és beleilleszkedve az országos nemzeti emlékezetbe is működjön a történelmi emlékhely. Így volt ez Szabolcs esetében is. A térség országgyűlési képviselője szakmája és elkötelezettsége miatt is tudja, mit jelent ez a történelmi emlékhely, és képviseli is. Dr. Vinnai Győző érvelt mint történész, elmagyarázta mindenkinek, mit jelent Szabolcs, és a szabolcsi emlékhely. Így a bizottság tagjai könnyebben megértették, miért fontos ez számára, számukra – részletezte az elnök. Majd kifejtette, mit jelent egy emlékhely, és az emlékezetpolitika. – Röviden azt mondhatjuk, hogy nemcsak történelmi ismereteink bővítését, hanem annál sokkal többet: a nemzeti identitás, a nemzeti büszkeség megerősítését – folytatta Harrach Péter. – Ez történik helyben is, és ez történik a nemzet egészének emlékezetében. Ez az a politikai tevékenység is, ami képes nemzeti egységet teremteni és amire ma különösen szükségünk van. Például Kossuthot és Széchényit is tiszteli minden magyar ember, így képes egyfajta nemzeti egységet megteremteni az emlékezetpolitika. Fontos, hogy felnőttek látogassák ezt a helyet, de még fontosabb, hogy a fiatalok is, akiknek így akár egy kihelyezett történelemóra keretében az ismereteik bővülnek, és erősödik az identitásuk. Tudjuk, hogy Szabolcsnak a földvár és a templom adja a materiális emlékeit. De van egy szellemi emléke is: 1092. május 20-án Szent László összehívta a zsinatot, amelynek a határozatai részben jogtörténeti emlékként jelentősek, de sokkal fontosabb az, hogy ebből megismerhetjük korának egyházi és világi életét – fejtette ki Harrach Péter.

A gyönyörű relikviát, a sztélét Harrach Péter, dr. Vinnai Győző, és Csegei László leplezték le, majd a megszentelés és a koszorúzások következtek. A Szent László szobor megkoszorúzása után a vendégek a Tomori-kúriához sétáltak, ahol ünnepélyes keretek között vágták át a nemzeti színű szalagot. Egy olyan látogatóbarát fejlesztés készült el, ami még közelebb hozza a zarándokokhoz, turistákhoz a honfoglalás korát. A kúria avatásán dr. Simicskó István országgyűlési képviselő mondott ünnepi beszédet, aki vármegyénk szülötte. – Mindig büszkeséggel tölt el, ha jó dolog történik ebben a vármegyében. A szabolcsi emberek sokat tanultak a történelemből, és jó példát mutatnak másoknak. Azt hiszem, hogy az emberi közösséget több dolog minősíti, például óvják-e a teremtett világ azon részét, amit rájuk bízott a jó Isten, amit rájuk hagytak a szüleik, nagyszüleik, őseik. Vajon óvják és nevelik-e a gyermekeket, gondozzák-e, ápolják-e az időseket, felkarolja az elesetteket, megőrzi-e az adott közösség a kultúráját, az emlékezet kultúráját. Úgy gondolom, ezekben is jó példát mutatnak szabolcsi földijeim – fejtette ki az országgyűlési képviselő, aki egy Klebelsberg Kuno idézetet mondott: „háromféle hazafiság létezik, az alkotó, a szónokló és a kesergő”. – Trianon után sokan keseregtek, volt is okunk erre, de Klebelsberg inkább az alkotó hazafiságot emelte ki – a mai nap is erről szól. Ha ránézünk egy épületre, sok minden az eszünkbe jut, nekem például Márai Sándor gondolata, aki azt hagyta hátra, hogy neveljük a lelkünket kérlelhetetlen igényérzetre. Ha ez a lelki igényesség benne van az építészetben, az épített környezet alakításában és formálásában, akkor ilyen minőségi munkát végeznek a kivitelezők, mint amit itt látunk. Szabolcs település büszke lehet erre a kúriára is, és mindenkire, aki erősíti a szabolcsi közösséget, és akik hozzájárultak a vármegye fejlődéséhez – tette hozzá dr. Simicskó István.

A szalagátvágás és az áldás után színes programokkal indult a délután, a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium táncművészeti tagozatának diákjai ropták a színpadon, majd Varga Miklós adott koncertet, végül Berecki Zoltán fellépésével zárult az ünnepélyes nap.

 

A beszédek után a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium táncművészeti tagozatának diákjai léptek fel, majd átadták a vármegyei kitüntető díjakat, elismeréseket és települési címeket.

 

A díjazottak:

 

Pro Comitatu-díj: dr. Benkő Tibor vezérezredes

Kozma Pál-díj: Csizmadia Zoltán festőművész

Gaál Lajos-díj: Demkó Ferenc helynök atya

Lónyay Menyhért-díj: Csobolya Attila pálinkafőző mester

Westsik Vilmos-díj: Háda Sándor agrárvállalkozó

Kiss Áron-díj: dr. Cservenyákné Farkas Rita Olga pedagógus

Kölcsey Ferenc-díj: Vitkai Éva, a Vármegyei Kórházak és Egyetemi Oktatókórház sajtófőnöke

Kállay András-díj: Fülöp István Sándor járási hivatalvezető

Korányi Frigyes-díj: dr. Obbágy Veronika pulmonológus főorvos

Újlaky István-díj: Bakti Judit intézményvezető

Kovács József-díj: Majoros János Bence asztaliteniszező

Szentpétery Zsigmond-díj: Rejtett Kincsek Down Egyesület

Ratkó-díj: Dupka György író, újságíró

 

Fotók: Csutkai Csaba

Forrás: szon.hu