Évindító interjú a Kelet-Magyarországban

Sikeresnek ítélte az elmúlt év és a lezáruló uniós költségvetési időszak fejlesztéseit Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke, akit az előttünk álló esztendőről és a következő uniós ciklusról kérdeztünk, s akivel a számokkal le nem írható eredményekről is beszélgettünk.

– A megyei önkormányzat az elmúlt hét évben összesen 853 TOP-os (Terület- és Településfejlesztési Operatív Program) projektet indított el, közel 100 milliárd forint értékben. Milyen területeket érintettek a beruházások?

– Ebből a forrásból, amiben egyébként a nyíregyházi projektek nem szerepelnek, megépült 27 kerékpárút, 47 belvízelvezető csatorna, szerepelt benne 120 energetikai program, 18 ipari park fejlesztés, számos turisztikai program, zöld város kialakítás, s mindezek mellett megépült vagy megújult 56 óvoda és 51 bölcsőde is. Ez utóbbit azért tartom jelentős lépésnek, mert gazdaságfejlesztési célt is megvalósít: amelyik településen van bölcsőde, ott az édesanyák vagy édesapák munkába állhatnak. Számomra van egy másik üzenete is: sokáig azt gondoltuk, hogy a bölcsőde csak a városokban élők kiváltsága, ám mára ez megváltozott, ez is javítja a települések népesség megtartó képességét. A programból megvalósult infrastrukturális fejlesztésekre nagy szükség volt, és a települések arculatán is látszik az elmúlt évek számos nyertes pályázata: a rossz állapotban lévő épületek új külsőt kaptak, megoldódtak a belvíz-elvezetési problémák, sok helyen csökkentek az épületfenntartási költségek, utak épültek vagy újultak meg.

– A megyénkbe érkezett összeg hol helyezkedik el az országos rangsorban?

– A már említett 100 milliárd forint összegszerűségében Borsod-Abaúj-Zemplén megye után az országban a második legnagyobb, ahogy az egy főre jutó forrásokat tekintve is másodikak vagyunk – ebben a mutatóban Nógrád az első. Mindez nem véletlen, hiszen a TOP-os pályázatok célja a hátrányok kompenzálása, és a területi kiegyenlítés, ezen megyéknek pedig komoly lemaradást kell behozniuk. De nemcsak az összeg nagysága miatt értékelhetjük sikeresnek a lezáruló ciklust: a több mint 850 pályázatból csupán alig egy tucatnyi nem valósult meg, és ez kimagasló arány. Ezek a beruházások meghatározzák és befolyásolják az adott településen élők mindennapjait, komfortérzetét, az egyéni, családi boldogulását azonban mindenki azon méri le, hogyan alakult a jövedelme. A számok ezen a téren is magukért beszélnek: az átlagbérek 10 év alatt megduplázódtak, ahogy a minimálbér és a garantált bérminimum is. Azzal, hogy a kisebb településeken is elérhetővé váltak azok a szolgáltatások, melyek korábban csak a városokban voltak jellemzőek, és hogy javult az infrastruktúra, a megközelíthetőség, az embereknek már nem kell vándorbotot venniük a kezükbe. Szeretnénk, ha úgy éreznék: nincs ok arra, hogy az ország nyugati részébe, vagy akár külföldre költözzenek, mert itthon mindent elérhetnek, amire nekik és a családjuknak szükségük van – mi ezért dolgozunk.

– Melyek az előttünk álló hét év legfontosabb célkitűzései?

– A foglalkoztatás javítása az egyik legnagyobb kihívás, ez nemcsak bennünket érint, hanem a települési önkormányzatokat, a közoktatási rendszert és a gazdasági élet szereplőit is. Megyénkben is nagyon sokat javult a helyzet, de az arányok nem változtak: a megyei munkanélküliségi ráta duplája az országosnak, jelenleg 7 százalék körül mozog. Ezzel párhuzamosan viszont egy másik jelenség is érzékelhető: a szakképzett munkaerő hiánya egyes ágazatok fejlődésének és új befektetők letelepedésének is gátja. Az ágazati és kormányzati támogatások mellett a megyei foglalkoztatási paktum szereplői is azon dolgoznak, hogy ez változzon: az elmúlt ciklusban a megyei önkormányzat 2,5 milliárd forintot fordíthatott képzésekre, továbbképzésekre, munkahelymegtartásra. A következő hét évben ennek a háromszorosa, 7,5 milliárd forint áll a rendelkezésünkre. Munkaerő-piaci szolgáltatásokat, képzéseket a Kormányhivatallal konzorciumi partnerségben valósítunk meg és már most tudjuk: nehéz feladat vár ránk. El kell ugyanis érnünk egy olyan célcsoportot, melynek tagjai nem szerepelnek a munkaügyi nyilvántartásokban, és elmúltak 30 évesek. De nemcsak megkeresni kell őket, hanem meg is szólítani, s elérni, hogy visszatérjenek, belépjenek a munkaerő-piacra. Ebben fontos partnereink lehetnek a kisebbségi önkormányzatok és a társadalmi esélyteremtési főigazgatóság, mert elsősorban hátrányos helyzetű csoportokról, főként romákról lehet szó. Az elmúlt évekhez hasonlóan a gazdasági szervezeteket is bevonnánk a programba: ha egy-egy cég vagy vállalkozás vállalja a munkahelykeresők képzését, majd a tovább-foglalkoztatásukat, az ezzel járó költségeik jelentős részét a pályázat finanszírozza. Ha sikeres lesz a program és visszatérnek a munka világába, az nem csak nekik és a családjuknak jelent majd előrelépést, de a megyének is, hiszen új, munkahelyeket teremtő cégek, vállalkozások érkezhetnek hozzánk. Nem titkolt cél az is, hogy a most még közmunkából élők az elsődleges munkaerőpiacon találjanak állást. A bérük folyamatos emelése fontos lépés, de az, hogy a bérük alacsonyabb, mint a minimálbér, nem szociális érzéketlenség, hanem ösztönzés: arra ösztönöz, hogy megéri az elsődleges munkaerőpiacon boldogulni.

– A forrásokat a korábbiakhoz hasonló területekre lehet fordítani?

– A következő hét évben egy kicsit változnak a prioritások, hiszen az elmúlt időszak beruházásainak köszönhetően lassan az infrastrukturális fejlesztések végére érünk, és koncentrálhatunk arra is, milyen tartalommal tudjuk megtölteni például a felújított művelődési házakat, közösségi tereket. Ezt szolgálják az identitáserősítő programok, amelyek célja, hogy az adott településen élők ismerjék és ápolják a hagyományaikat, legyenek tisztában a gyökereikkel és én hiszek abban, hogy minőségi, a helyi értékekre épülő programokkal az embereket ki tudjuk mozdítani a négy fal közül. Az ilyen jellegű projektek megvalósítása nagyobb kreativitást igényel, s tudom, a kollégák jobban szeretnek utat vagy járdát építeni, és ezek is jogos fejlesztési igények, de erre is szükség van ahhoz, hogy a helyi közösségek megerősödjenek. Ez tartást ad, hozzájárul ahhoz, hogy az emberek szeressenek az adott településen élni, s hogy ők maguk is szívesen vegyenek részt a közösség alakításában, formálásában. Jövőre lesz kétszáz éve annak, hogy Kölcsey Ferenc megyénkben papírra vetette nemzeti imádságunkat, a Himnuszt, amire mindannyian büszkék lehetünk. Szeretnénk ezt méltóképpen megünnepelni, a jubileum pedig kiváló alkalom arra, hogy megerősítsük a megyei identitást.

– Mire koncentrálnak az új uniós ciklus fejlesztési projektjei?

– A TOP Plusz-ból több forrás jut majd a szociális hátrányok kompenzálására, nagy segítség a településeknek, hogy belterületi utak felújítására is lesz lehetőség, s nagy jelentőséggel bírnak az aktív turizmust célzó pályázatok is. Ez utóbbiak révén növelhetjük a megye turisztikai vonzerejét, például azzal, hogy a Tisza mentén kölcsönzők, kikötők, mosdók épülnek, a jelenleginél jobban kiszolgálva a turistákat. Szeretnénk kialakítani egy, a megye számos pontját érintő kerékpáros kört, aminek sok eleme már elkészült, de ha hálózatba tudnánk kapcsolni a bicikliutakat, egy egyhetes programot tudnánk kínálni a hozzánk érkezőknek. Ezek mellett fontos a vasúti infrastruktúra és a közösségi közlekedés fejlesztése is – ezekre is lesz lehetőség az előttünk álló uniós ciklusban. Az energetikai beruházások és a környezetvédelem is nagyobb hangsúlyt kap majd és azt hiszem, egyik terület jelentőségét sem kell magyarázni. Előbbi szükségességét a jelenlegi, világszinten érzékelhető energiaválság támasztja alá, a környezet és a klíma védelme pedig azért is fontos, mert alapvetően meghatározza a jövőnket, sőt, a jelenünket is. A klímaváltozás következményeként ugyanis egyre súlyosabb problémát jelent térségünkben a vízhiány, ami leginkább az Észak-Nyírséget sújtja. Személyes sikeremnek is tartom, hogy KEHOP-os forrásból sikerült 2,8 milliárd forintot szerezni a térségi vízpótlás megtervezésére. Egy nemrégiben megszületett kormányhatározat értelmében néhány év múlva több mint 100 milliárd forintos vízgazdálkodás-fejlesztés kezdődhet el a Nyírségben, a történelmi jelentőségű beruházáshoz már elkészült egy koncepció tanulmány. A tervek szerint a Tiszából távvezetékek segítségével juttatnák el a Dél-Nyírségbe a felszín fölötti vizet, ami csatornákon keresztül érne el a térségbe, a gazdálkodókhoz. Ez a projekt, amellett, hogy évtizedekre meghatározhatja a térségben élők mindennapjait, a klímára is hatással lesz. A felsoroltakon túl a szomszédos országokkal is vannak és lesznek is közös projektjeink, ezek többek között műemlék-felújításokat, energetikai és környezetvédelmi beruházásokat érintenek.

– Mit vár az előttünk álló évtől, s mivel lenne elégedett a következő hét éves ciklus lezárásakor?

– Szeretném, ha minél rövidebb időn belül magunk mögött tudhatnánk a járványt. Azt látom, hogy az emberek belefáradtak, azt viszont örömmel tapasztalom, hogy a legtöbben felismerték a védőoltás jelentőségét. A járvány rávilágított arra, hogy az egyénnek nem csak magával, de a közösséggel szemben is felelősséget kell vállalnia, ezt szerencsére egyre többen belátják. Ha nagyon előre nézek, több kívánságot is megfogalmazhatok: a legfontosabbnak azt tartom, hogy a foglalkoztatottság tovább javuljon, s hogy a megyei munkanélküliségi ráta megközelítse a jelenlegi országos adatot. Bízom benne, hogy a közösségi infrastruktúra a legkisebb településeinken is kiépül, s hogy a bérek, jövedelmek terén is legalább akkorát lépünk előre, mint amennyit az elmúlt években. Ha ezek megvalósulnak, a megyében élők elégedettebbek lesznek – mi pedig ezért dolgozunk.