Az 1848/49-es szabadságharc középpontjában a magyar haza megújítása és szabadsága állt. A forradalom kibontakozása számos sikert hozott, azonban 1849 őszén végzetes vereséggel ért véget. A Habsburg Birodalom az orosz intervenciós hadsereg segítségével döntő csapást mért a magyar szabadságért küzdő seregekre. Ennek eredményeként október 6-án kivégezték a felelős magyar honvédtiszteket az erdélyi Arad városában.
A forradalom bukása után megkezdődött a Haynau vezette megtorlás: a 13 honvéd tábornokot halálra ítélték. Ezzel párhuzamosan megkezdődött gróf Batthyány Lajos – a Magyar Királyság 1. miniszterelnöke – ellen induló eljárás is, amely szintén halálos ítélettel végződött.
Az aradi vártanúkat végül 1849. október 6-án végezték ki, egytől egyig készek voltak életüket áldozni a hazáért. A hősi halált halt mártírokra való emlékezés ezt követően évekig csupán titokban történhetett, az 1867-es kiegyezés után azonban országos gyásznappá nyilvánították.
Az aradi vértanúk: Knezić Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos
